Tengerpart négy keréken (szerzői változat)

Sziasztok! Íme az augusztusi Marie Claire-ben megjelent cikk szerzői változata, kibővített tartalommal és még több képpel.

Hello everybody, here is the Hungarian author version of the article that was published in the august edition of the Hungarian Marie Claire. Below you can also find the English version.

Tengerpart négy keréken

“Micsoda nap: Egy tető alatt ébredtünk fel, amely évszázadok óta nőtt végtelen táncban a Marmara tengerének finom hullámai felett fújó széllel. Zoéhoz közel állok és a tengerpart mentén haladó hajókat nézzük. Néha minden gyorsabban történik, mint számítanál. A tengerparton jógáztunk egy ősi kastély mellett, komppal átutaztunk Àzsiába, keleti utcákon sétáltunk, meglátogattuk Tróját, és a tengerparti kalóz búvóhelyünkön szeretkeztünk a varázslatos Törökország nyugati partján.
Joshua Parksteinhoff: A fecskék utazása (részlet, angolról fordítva)

Zoé

Sziasztok, a nevem Keleti Zoé. 26 éves vagyok, festő, pszichológus és szabadúszó író. Amikor kicsi voltam, és valaki megkérdezte, hogy mi leszek, ha nagy leszek, a válasz kukásember volt. Később ezt pszichológusra változtattam. 23 éves koromig az egyetemi pályafutásomra koncentráltam, és folyamatosan kerestem a lehetőségeket, hogy fejleszthessem a képességeimet. Másfél évet külföldön tanultam, egy évet az Amerikai Egyesült Államokban és fél évet Varsóban. A szabad időmet önkéntes pszichiátriai gyakorlatokon, kortárs segítésen, animátori munkákon és kisebb diákmunkákon töltöttem. őszintén szólva nem voltam túl boldog. Ami a legtöbb örömet okozta az életemben, az utazás volt.

2012 nyarán minden megváltozott a döntéssel, hogy elindulok a Camino de Santiagón. A barátaim azt gondolták, hogy teljesen őrült vagyok. “Egyedül gyalogolni egy idegen országban? Kirabolnak, megerőszakolnak, eladnak prostituáltnak.” – mondták. Nos, ezek közül egyik sem történt meg. Ami helyette történt: 900 km-t gyalogoltam lélegzetállító tájakon keresztül. Életem legjobb vanillafagyiját ettem a katedrális tetején kilátással egy gyönyörű óvárosra. Csodálatos emberekkel ismerkedtem meg. A világ végén, Finisterrében láttam a tenger mögött lebukó napot egy tíz méter magas sziklán ülve, majd egy világítótorony árnyékában a csillagos ég alatt aludtam. Rájöttem, hogy egy kis hátizsáknyi dolog elég a boldogsághoz, rengeteget tanultam magamról és életreszóló barátságokat kötöttem.

Zoé and Aleix at the endof the world

Amikor hazatértem minden más volt, mint azelőtt. A barátaimmal nem találtuk többé a közös hangot. Az idői nyomást, a városi rohanást, zajt, szennyezettséget, az emberek zártságát és a karrierlázt pedig nem tudtam többé megszokni. Rájöttem, hogy nem a környezetem változott meg, hanem én. Finisterrében megígértem magamnak, hogy nem fogom abbahagyni az utazást. A fejemben már további utazásokat terveztem Amszterdamba és vissza Spanyolországba. Végül az élet egy olyan lehetőséget adott a kezembe, amire előtte soha nem számítottam.

Ugyanezen a nyáron a későbbi barátom, Joshua Budapest és Berlin között ingázott. Az új könyvén dolgozott, és próbálta összerakni az életét, miután kilépett a professzionális zene világából. Két évig Dél-Spanyolországban lakott egy kommunában. Majd miután visszatért Németországba, Berlinben alapított egy művészeti közösséget. Az egyik utazása során tavasszal Budapestre vetődött. Beleszeretett a városba és Magyarországba. Barátokat szerzett és soha nem tudta teljesen maga mögött hagyni a Dunát. Sokszor visszatért Budapestre, ahol az egyik barátja lakásában élt. Ès néha varázslatos véletlenek történnek, amelyek örökre megváltoztatják az életedet. Szeptemberben Joshua barátja Budapestről Mexikóba akart költözni, hogy ott feleségül vegye a barátnőjét. Joshua couchsurfingen keresett helyet, ahol pár napot maradhat. Èn épp akkor regisztráltam couchsurfingen az amszterdami utat tervezve.

Joshua

Soha nem felejtem el azt a pillanatot, amikor a Városligetben találkoztam Joshuával és a kutyájával, Skilóval. Én neuropszichológia óráról jöttem, Joshua egy fa árnyékában ült a kastély mellett és gitározott. Az első két éjszakát átbeszélgettük és az idő megszűnt létezni, ahogy áttáncoltunk Budapest utcáin meggyes sörrel a kezünkben és félelmek nélkül a szívünkben. Ahogy most, három évvel később, ezeket a sorokat írva az autónkban ülök Dél-Franciaországban és erre az időre gondolok, még mindig mosoly szalad át az arcomon. A szerelem az első pillanattól kezdve ott volt közöttünk és ettől a pillanattól kezdve együtt éltünk.

Zoé and Joshua in black and white

Amikor találkoztunk, Joshua egy 1988-as Volkswagen Golf 2-vel utazott, amit “mozgó sátorrá” alakított át egy matraccal, édes függönyökkel és egy kis tűzhellyel. Szeptember volt, a nyár leágazóban, és mindkettőnknek hiányzott a tenger. Tettünk egy rövid kirándulást Olaszországba és Horvátországba a kocsijával. Bár az út csak pár napos volt, hónapokig emlegettük. Számomra meglepő volt, hogy mennyire egyszerű és olcsó lehet az utazás, ha a kocsid szállásként is szolgál.

Egy elképesztő hónapot töltöttünk együtt, de a megismerkedésünk előtt Joshua már lefoglalta a repülőjegyét az Amerikai Egyesült Államokba. Úgyhogy októberben elutazott, hogy három hónapot töltsön az USA nyugati partján. Én az egyetem utolsó évét róttam.

Miután visszatért elhatároztuk, hogy együtt szeretnénk utazni. Az egyetem befejezéséig a tavaszt Budapesten töltöttük. A tavaszi szél újabb változást hozott az életemben: elkezdtem festeni. Ezzel egy új dimenzió nyílt meg előttem, teljesen más perspektívákat hozva. A festés olyan volt, mint egy varázslat, ablak egy gyönyörű világra, ahol szabadon alkothatok, és önmagam lehetek.

az álmok virágok

Nemcsak engem ragadott el a festés. Joshua, aki festő családból származik és egész életében szeretett festeni, is újra elmélyült a képek világában. A szakdolgozat írása mellett minden lopott percet és gyakran az éjszakákat is festéssel töltöttük. Bár kitüntetéssel és egy amerikai diplomával a kezemben fejeztem be az egyetemet, még az első lépéseket sem tettem meg a szamárlétra felé. Utazni akartam, és folytatni a festést.

Zoé festményei

Sokat gondolkoztunk az ideális módon, hogyan tudnánk úgy utazni, hogy az életünk más aspektusait ne kelljen feláldozni. Az ötlet megszületett: a tengerpart négy keréken. A Golf elveszett, de ez egy másik történet.

Úgyhogy elkezdtünk másik autó után nézni. Végül egy 1988-as Volkswagen Transportert találtunk. Az autó egy kedves család tulajdonában volt és zöldségeket szállított a piacra. Egy nyár renoválás és lakókocsivá alakítás után végre ismét úton voltunk.

az út Zoé szemszögéből

Számomra ez az kocsi egy álommmegoldás. Egy igazi matracon alszunk és kényelmesebben, mint bármelyik hotelben. Egy esős napot minden kompromisszum nélkül a kocsiban tudunk tölteni, van hely a kutyáinknak és még vászonra is tudok festeni. Könnyen találunk eldugott, biztonságos és gyönyörűszép helyeket, ahol megállhatunk éjszakára, és akár egy hétre is. Végre megtaláltuk a tengerpartot négy keréken, amellyel felfedezhetjük a világot.

az autónk a francia erdőben

édes otthon

Az első utazás négy hónapig tartott Románián, Bulgárián, Törökországon és Görögországon keresztül, majd a Balkánon át vissza Magyarországra. Az út ismét számtalan csodát hozott: Egy szerb faluban kávéztunk a pásztor feleségével, miután megmentették az autónkat a mocsárból. A csillagos ég alatt aludtunk magányos tengerpartokon, az 1001 éjszaka történeteiből előlépni tűnő piacokon vándoroltunk és elfeledett világokat fedeztünk fel. A tengerben elveszett kincseket gyűjtöttük, az óceánnal táncoltunk és találtunk egy eldugott királyságot az autópálya mellett.

Zoé a Fekete-tengeren fest

echos of the night

Az út gyönyörű volt és rájöttünk, hogy a lakókocsi mellett szeretnénk egy bázist. Egy helyet, ahol feltöltődhetünk, az életünk más területeit fejleszthetjük és az olyan ötleteinket is megvalósíthatjuk, amelyekre az autóban nincsen lehetőség (pl. 4×3 méteres vászonra festés, házépítés, szobrok alkotása, elmélyülés a kertészkedésben vagy kenyérsütés). Egy olyan bázist akartunk, ahol nem kell se bérleti díjat, se számlákat fizetnünk, ahol egészségesen élhetünk és zavartalanul alkothatunk. A bázisnak meg kellett felelnie egy pár feltétetelnek: szabad hozzáférés forrásvízhez, gyönyörű természet körülöttünk, ahol a kutyáinkkal sétálhatunk, nap, enyhe tél, és közel az óceánhoz. Gondolkoztunk azon, hogy a dél-spanyolországi kommunába költözünk, ahol Joshua már két évig élt, más kommunákat keresünk fel Kréta szigetén, vagy saját telket veszünk.

A szüleimnek fontos volt annak megteremtése, hogy az öcsémnek és nekem van egy autónk és egy hely ahol élhetünk. Ez megadta nekünk a lehetőséget, hogy saját telket keressünk. Már Görögországban elkezdtünk telkek után nézni, de a telkek amik tetszettek túl drágák voltak nekünk. Visszatértünk Magyarországra és a karácsonyt a családommal töltöttük. Innen folytattuk a telek keresését az interneten.

Pár nappal új év után rátaláltam az ajánlatra, amely egyszerűen tökéletesnek tűnt. Hely egy gyönyörű völgyben Portugál hegyeiben saját forrással, csak 80 km-re az Atlanti-óceántól, dél-nyugati fekvéssel, rengeteg érett fával és mégis hihetetlenül olcsón. Egy percig sem hezitáltunk. Egyeztettünk néhány részletet a tulajdonossal, lefoglaltuk a repülőjegyet és Portóba utaztunk. Amikor megláttuk a telket, azonnal beleszerettünk. Megkötöttük az előszerződést, visszamentünk Magyarországra, ahol megszerveztük a Portugáliába költözésünket. Február végén elindultunk az új otthonunk irányába a Transporterünkkel. Ismét csodálatos utunk volt Ausztrián, Svájcon, Németországon, Dél-Franciaországon és Spanyolországon keresztül Portugáliába.

our property

Az első naptól kezdve a telken éltünk. Saját kezűleg akartunk házat építeni, ezért meg akartuk figyelni a telek sajátosságait. Látni akartuk, hogy hol fut a víz a viharban, hol vannak a napos helyek a különböző napszakokban és egyszerűen kipróbálni, hogy hol érezzük jól magunkat, hol alszunk jól és hol van kedvünk az építkezéshez.

Néhányszor felállítottunk egy kis sátrat különböző helyeken, amíg találtunk egyet, ami ígéretesnek tűnt. Itt felépítettünk egy nagyobb sátrat és egy fedett kinti konyhát. Később még kétszer megváltoztattuk a helyet, amíg megtaláltuk az új otthonunk tökéletes pozícióját.

building our house

Nyáron Svájcba utaztunk dolgozni. Egy svájci családnak segítettünk az Alpokban egy kis farmon a híres alpesi sajt elkészítésében és az állatok ellátásában.

Alp Seeberg

Miután visszatértünk végre elkezdtük a ház építését. A kezdetektől fogva a későbbi ház helyén akartunk lakni, úgyhogy magunk köré építettünk. Ez a módszer néha sokkal bonyolultabbá és biztosan sokkal lassabbá tette az építést. Ugyanakkor megfizethetetlen inspirációkat adott nekünk és lehetővé tette, hogy olyan házat alkossunk, amely meghaladta minden képzeletünket.

the south side of our house

our door

A ház építéséhez a modern és a klasszikus törzsi építészet (például tipi, jurta, kote) elveit kombináltuk a portugál hegy jellegzetességeihez illesztve. Számunkra fontos volt, hogy a természettel építsünk és ne ellene. Az építéshez fatrönköket használtunk, amit a körülöttünk lévő erdőből hasznosítottunk újra, köveket a hegyről és a folyóból, szalmát, agyagot, jutát és sok üveget. Nem használtunk betont és nem vágtunk ki egy fát sem az építéshez. Az első őszi vihar bebizonyította, hogy a ház működik.

A főzéshez és fűtéshez tüzet, vészhelyzetben gázt használunk. Az elekromosság biztosításához napelemrendszert alakítottunk ki. Szilveszterig a házban laktunk, szép időkkel és varázslatos karácsonnyal. Ezután Dél- Spanyolországba, Marokkó felé vettük az irányt, és két hónapig magára hagytuk a házat. Amikor kora tavasszal hazatértünk, a ház nagyon jó állapotban volt és mi tele voltunk ötletekkel.

our house before we started

Sokan kérdezik, hogyan finanszírozzuk az életünket és különösen az utazást. Nos, ez nem egyszerű, de nem is lehetetlen. Meg kell változtatnod, és át kell szervezned az egész életedet. Számunkra az egyik lépés az volt, hogy több pénz keresése helyett folyamatosan kevesebb pénzre legyen szükségünk. Ehhez nagyon fontos az autónk és a telkünk. Az utazás során az autóban tudunk aludni és főzni, ezért nem kell hotelre vagy étteremre költenünk. Már ezzel is az utazás sokkal olcsóbb. Az autónk kevés üzemanyagot használ. Itt is sok pénzt takarítunk meg. De nemcsak az autó fontos, hanem az utazás módja is. Ahelyett hogy autópályát fizetnénk az üres kis utakon megyünk. Sokkal többet látunk a tájból, kevesbé stresszes, biztonságosabb, könnyebben találunk helyet, ahol aludhatunk, több emberrel találkozunk és ismét rengeteg pénzt takarítunk meg.

candlelight dinner

Másrészről a telkünkön nagyon kevés pénzre van szükségünk. Itt nem kell vízért, elektromosságért vagy fűtésért fizetnünk. Nem kell számlákra és bérleti díjra költenünk. A mi esetünkben még adóra sem, mert a telek ára nem haladja meg a határértéket. A kertben tudunk zöldségeket és gyümölcsöket termeszteni, így nem kell sok pénzt ételre költenünk. Portugália nagyon olcsó ország az Európai Unióban, és rajtad áll a választás, hogy hol szeretnél élni.

Számunkra kulcstényező a főzés. Ha magad sütöd a kenyeret, szezonális zöldségeket és gyümölcsöket használsz, és igénybe veszed a nagymamák majdnem elfeledett tudását, az élet sokkal olcsóbb és egészségesebb.

DSC_0377

Néhányan úgy gondolják, hogy a jó dolgoknak drágának kell lennie. Mi nem ezen a véleményen vagyunk. A turkálóban nagyon olcsón találhatsz ruhákat, amiket egy kis munkával egyedi és tökéletesen rád illő darabokká alakíthatsz át. Az ékszerek esetén egy kis kreativitással az utazás során talált kagylókból, tollakból, kövekből gyönyörű kis csodákat alkothatsz. Mi jobban szeretjük a dolgokat saját kezűleg készíteni. Ez számunkra szórakozás, rengeteg pénzt spórolunk vele és sokat tanulunk. És később pénzt is kereshetünk vele.

Az autón, a telken és a kreativitáson kívül másik nagyon fontos dolog az egészség. A egészségtelen test és lélek rengeteg pénztől, energiától és lehetőségtől foszt meg. Legyetek őszinték magatokkal és gondolkozzatok el egy percre a függőségről. A függőség a belső ürességet tölti fel. Feltöltheted dohányzással, alkohollal, cukorral, gyors autókkal és drága hobbikkal. Rengeteg pénzbe kerül, elpusztítja a testedet és lelkedet és a belső üresség csak nőni fog.

Ugyanakkor feltöltheted szeretettel, valamivel amit imádsz csinálni és ami egészségesebbé tesz. Például egy hangszeren játszással, tánccal vagy kertészkedéssel. Pénzt fogsz megtakarítani, a belső üresség lassan eltűnik és ezzel együtt a függőség is. Ezt saját tapasztalatból mondhatom. Ez a te döntésed és ezt a döntést az életed bármely pontján meghozhatod.

Ennek ellenére is igaz, hogy csak szeretetből és levegőből nem lehet megélni. De ha nincsen szükséged sokra, ezt a pénzt nem nehéz megkeresni. Az utazás valamennyi pénzbe kerül, de ugyanakkor rengeteg lehetőséget ad a kezedbe. Mindig más helyen vagy és más emberekkel találkozol. Vegyük például a svájci munkát, amit az elmúlt nyáron végeztünk. Amikor Joshua Dél-Spanyolországban lakott, egy ismerőse, egy svájci rendező mesélt erről a lehetőségről, és az internetes oldalról, ahol jelentkezni lehet.

the roof of the world

Az elmúlt nyáron kipróbáltuk, és bár a családdal voltak gondjaink, a munka nagyon tetszett. Ezért ezen a nyáron egy másik helyen ismét belevágunk. Ismét egy svájci családdal dolgoztunk 2000 méter magasságban az Alpokban egy kis farmon. Az ott töltött idő során semmilyen költségünk nem volt, a család ételt és szállást is biztosított.

Jól hangzik, ugye? Mi is így gondoltuk. Sajnos nem minden arany, ami fénylik. Nem jöttünk ki a családdal…

…Szóval mit hoz a jövő és hol leszünk? Most Magyarországon vagyunk és valószínűleg maradunk egy pár hétig. Ezután nem tudjuk. Talán Indiába megyünk, talán vissza Portugáliába, talán csak a madarakkal repülünk.

Ami biztos, hogy a jövőben nem akarunk a svájci munka lehetőségétől függeni. A művészetünkből szeretnénk megélhetést teremteni, és a dolgokból, amiket szeretünk csinálni. Én festeni akarok, a képeimet eladni, kiállításokat rendezni, és az alkotás más területeit felfedezni, mint szobrászat, zene, fényképészet, ruhák és ékszerek készítése.

a few of our prints

Joshua a Csillagkörhinta című regényét akarja kiadni, felvenni az új albumát, felépíteni egy stúdiót, és elmélyedni a festésben és fényképészetben.

Joshua is singing with the birds

Ki akarunk adni együtt egy illusztrált gyerekkönyv sorozatot A szél gyermekei címmel, és egy utazási naplót fényképekkel, A fecskék utazásá-t. Egy hajós expedíciót tervezünk a Duna forrásától a Fekete-tengerig, fényképes utazási naplóval dokumentálva.

Nem akarunk összeházasodni, de szeretnénk egy kis családot. Akarunk gyerekeket, de talán egy kicsit később. Most minden nagyon friss, és elkezdett csodálatossá válni. De úgy tűnik, még szükségünk van egy-két évre az életünk szervezéséhez, hogy több lélek is csatlakozhasson az utunkon.

9 Comments

  1. Kriszti

    Szia Zoé és Joshua! Olvastam a cikketeket a Marie Claire-ben, de a szerzői változat még annál is jobban tetszik. Sok sikert a terveitekhez! Üdv: Kriszti

    • Zoé and Joshua

      Szia Kriszti! A szerzői változat a mi szívünkhöz is közelebb áll. Köszönjük a jókívánságot! Szép napot, Zoé és Joshua

    • Zoé and Joshua

      Köszönjük, Zsófi. Reméljük még több cikket is olvashatsz tőlünk a jövőben! Ölelés, Zoé és Joshua

    • Zoé and Joshua

      szia Balázs, most keresünk galériákat Budapesten és Debrecenben, ahol kiállíthatjuk a fényképeinket és a festményeimet. Amint tudjuk a helyet és időt, közzétesszük a honlapon. Szép napot! Üdv: Zoé és Joshua

      • Zoé and Joshua

        A kiállítások közötti időben pedig látogass meg minket a Blueberry Beach Gallery-ben. 🙂

    • Zoé and Joshua

      Kedves Júlia, köszönjük szépen. Biztos lehetsz benne, hogy hallani fogsz még rólunk. 🙂

Leave a Reply

Your email address will not be published.